környezetvédelem

Újrafelhasználás és újratöltés: A modell, amely segít a fogyasztóknak leszokni az egyszer használatos műanyagokról

Az egyszer használatos csomagolásoktól való elszakadással a vállalatok kezelhetik a műanyaghulladék globális problémáját.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint az 1950-es évek óta világszerte keletkezett 9,9 milliárd tonna műanyagnak csak mintegy 9 százalékát sikerült újrahasznosítani. És a tengeri élővilágot mérgező, az élelmiszereket szennyező, valamint a vízi utakat és csatornákat eltömítő műanyaghulladék közel felePDF a fogyasztói csomagolásokból származik. Ahogy a polgárok és a kormányok ráébrednek a műanyagszennyezés problémájára, a megoldás érdekében az üzleti szféra felé fordulnak. Válaszul a vállalatok új megközelítéseket próbálnak kidolgozni a műanyaggal kapcsolatban, akár a túlcsomagolás csökkentésével, akár a tengeri moszatból és kukoricakeményítőből készült, biológiailag lebomló anyagok bevezetésével. Egy megoldás azonban – az újrahasználati és újratöltési üzleti modell – kiemelkedik a fogyasztói magatartás megváltoztatásának lehetősége miatt, miközben új bevételi forrásokat és költségmegtakarítást hoz a vállalatok számára.

Könnyű belátni, hogy az olcsó, erős és könnyű műanyag miért vált gyorsan kényelmes, sőt innovatív csomagolási lehetőséggé a fogyasztók számára. A műanyag népszerűsége az 1970-es években, a polietilén bevásárlótáska feltalálása után ugrott meg az egekbe a fejlett országokban. Két évtizeden belül a műanyag csomagolás elárasztotta a világot; gondoljunk csak arra, hogy a fejlődő országokban a vállalatok olyan különböző termékeket hoztak forgalomba apró, egyszer használatos tasakokban, mint a sampon és a csípős szósz. Az olcsó, eldobható csomagolású termékek azonnali fogyasztói problémákat oldottak meg – például azzal, hogy verhetetlenül kedvező árakat kínáltak az alacsony jövedelmű fogyasztók millióinak -, de hosszú távon egészségügyi és környezeti katasztrófát okoztak.

Most az olyan vállalkozások, mint a chilei startup, az Algramo, ami szó szerint annyit jelent, hogy „grammonként”, azzal kezelik a válságot, hogy ugyanazt az értéket kínálják a fogyasztóknak, de újrafelhasználható csomagolásban. Az Algramo olyan termékeket, mint a rizs, a mosószer és más mindennapi alapanyagok, kis, megfizethető mennyiségben teszi elérhetővé intelligens automatákon és újrafelhasználható tárolókon keresztül. A palackok RFID-címkékkel vannak ellátva, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy minden egyes használat után kedvezményes kreditpontokat szerezzenek, így ösztönözve őket arra, hogy inkább újratöltsék, mintsem kidobják a palackokat. A Closed Loop Partners finanszírozásával az Algramo ezt az innovációt az Egyesült Államokban is be kívánja vezetni. Erre jó oka van: Egy főre vetítve Észak-Amerikában, Japánban és Európában keletkezik a legtöbb műanyaghulladék.

Az Algramo jó társaságban van. Az Ellen MacArthur Alapítvány és az ENSZ Környezetvédelmi Programja által két évvel ezelőtt indított Új műanyaggazdaság kezdeményezés részeként több mint 400 szervezet tűzött ki konkrét célokat a műanyagfelhasználás 2025-ig történő csökkentésére. E vállalatok közül sokan, mind a startupok, mind a márkák közül, újrahasználati és újratöltési megoldásokat tesztelnek. Motivációik nem szigorúan önzetlenek: az Ellen MacArthur Alapítvány becslése szerint 10 milliárd dolláros üzleti lehetőség rejlik abban, ha a globális műanyag csomagolások akár 20 százalékát is újrafelhasználható modellre alakítják át.

Az újrahasználat egy régi ötlet, amelynek eljött az ideje.
Az újrafelhasználhatóság újjáélesztésével a vállalatok lényegében egy régi ötletet csomagolnak újra (szóviccnek szánták). Modern tejesemberekké alakítják magukat, és olyan tartályokat kínálnak, amelyeket a fogyasztók újra és újra visszatölthetnek. Íme öt ok, amiért úgy gondoljuk, hogy az ilyen megoldások elég lendületet kapnak ahhoz, hogy elkezdjük megváltoztatni a csomagolásról való gondolkodásunkat, és eldobható hulladékból hosszú élettartamú, hasznos termékké alakítsuk.

A mai márkák a fenntarthatóságot pluszként értékesítik. A vezető vállalatoknál a fenntarthatóság koncepciója már régóta létezik. A Procter & Gamble például már több mint két évtizede 25 százalékban újrahasznosított műanyagból készíti Tide palackjait. A vállalatok azonban megtanulták, hogy könnyebb a fenntarthatóságot egy olyan kínálat kiegészítőjeként eladni, amely már megfelel az olyan alapvető vásárlási kritériumoknak, mint a kényelem és az ésszerű költség, mint a fenntarthatóságot fő vonzerőként. Ezért most arra összpontosítanak, hogy olyan nagyszerű termékeket, szolgáltatásokat és felhasználói élményeket hozzanak létre, amelyek történetesen fenntarthatóak is. Az újrahasználati és újratöltési modellek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. A vállalatok nem csak a régi üvegeket és dobozokat hasznosítják újra, hogy csökkentsék a műanyag lábnyomot – az újrafelhasználhatóságot beépítik az üzleti modellekbe, hogy a fogyasztóknak testreszabható termékeket, új előfizetéses szolgáltatásokat és nagyszerű élményeket kínáljanak megfizethető áron.

Vegyük például a SodaStreamet, a PepsiCo szikvízkészítő otthoni készülékét, amely szórakoztató, egészséges és környezetbarát élményt nyújt a fogyasztóknak. Az újrafelhasználható palackok és a visszaváltható palackokba sűrített CO2 segítségével a fogyasztók otthon is elkészíthetik saját ízesített szénsavas vizüket. Bónuszként pedig segíthetnek egy olyan márkának, amelynek célja, hogy 2025-ig 67 milliárd műanyag italos palackot szüntessen meg.

Egyes újrahasználati modellek, amelyek már beépültek a fejlődő országok kultúrájába és életmódjába, egyre inkább utat törnek maguknak az érett piacokra. A nyüzsgő Mumbaiban a 130 éves dabbawalla ebédrendszer naponta akár 200 000 ételt is felszolgál a város dolgozóinak fém uzsonnásdobozokban, majd az üres edényeket újrafelhasználás céljából összegyűjti. A szövetkezet a Harvard Business School esettanulmánya, és az Egyesült Királyságban működő DabbaDrop startup cég inspirációja, amely újrafelhasználható uzsonnásdobozokban szállít ételt a növényi alapú, bolygóbarát ételeket kereső londoniaknak.

2. A fenntarthatóság iránt elkötelezett vállalkozások az újrahasznosítás alternatíváit keresik. Az újrahasznosítás egyre költségesebbé vált, ami arra készteti a vállalatokat – köztük azokat is, amelyek nyilvános ígéretet tettek a műanyaghulladék csökkentésére -, hogy alternatívák után nézzenek. Napjainkban az újrahasznosítók ugyanolyan nyomást éreznek a COVID-19 miatt, mint más gyártók; a kereslet változásaihoz igazítják működésüket, és új munkahelyi biztonsági intézkedéseket vezetnek be. Az újrahasznosítás azonban már jóval a világjárvány előtt is zavarokkal szembesült. Két évvel ezelőtt Kína elkezdte blokkolni az általában Európából és Észak-Amerikából szállított műanyag újrahasznosítható anyagok behozatalát, és más ázsiai országok is követték ezt a példát. Tavaly pedig szinte minden ország – az Egyesült Államok kivételével – aláírt egy megállapodást a műanyag világkereskedelem szabályozásáról, hogy megakadályozza, hogy a műanyaghulladék a fejlődő országokba kerüljön a beleegyezésük nélkül.

Az újrafelhasználhatóság újjáélesztésével a vállalatok lényegében egy régi ötletet csomagolnak újra (szóviccnek szánva). Újraértelmezik magukat, mint modernkori tejesemberek.

Ez a váltás a fejlett országok városait és településeit a használt műanyagból felhalmozott készletekkel és a magasabb hazai újrahasznosítási költségekkel szembesíti. A fogyasztók szemét is felnyitotta egy kellemetlen igazságra: a műanyag újrahasznosító kukákba dobása törekvésnek bizonyult. A kidobott műanyagot egyszerűen elszállították távoli helyekre, és végül az óceánokba került.

Ezekkel a tényekkel szembesülve a vállalatok a költséghatékonyabb újrafelhasználási és újratöltési megoldások felé fordulnak. Az Ellen MacArthur Alapítvány által tavaly közzétett, az elért eredményekről szóló jelentésPDF 43 újrahasználati kísérleti projektről számolt be. A koncentrált utántöltő- és tablettatölteteket például olcsóbb szállítani és csomagolni, mint a háztartási tisztítószerek új flakonjait.

3. A nagy márkák integrálódnak a startupokkal az újrafelhasználhatóság skálázása érdekében. A bolygó megszabadítása a felesleges műanyagtól nem az egyetlen ok, amiért a nagy márkák az újrahasználatot és újratöltést végző startupok mögé álltak. A márkák számára az ilyen modellekhez kapcsolódó online platformok, nyomonkövetési alkalmazások és intelligens technológiák értékes fogyasztói ismereteket generálhatnak.

Nem meglepő tehát, hogy új partnerségek alakulnak ki a márka és a startupok között, és ez a tendencia valószínűbbé teszi, hogy az újrahasználati modellek széles körben elterjednek. Vegyük például a Loopot, egy amerikai székhelyű online újrahasználható csomagolási platformot, amely termékeket szállít a fogyasztóknak, és felveszi az üres csomagolást, hogy azt többször megtisztítsa és újratöltse. A Loop többek között a Procter & Gamble, az Unilever, a PepsiCo, a Nestlé, a Clorox és a Coca-Cola termékeit szállítja a fogyasztók otthonába innovatív, újrafelhasználható csomagolásban.

A működés megkezdését követő egy éven belül a vállalat a Kroger és a Walgreens kiskereskedőkkel is partnerséget jelentett be, hogy ezekben az üzletekben újratölthető csomagolású termékeket árusítsanak. A cseh székhelyű MIWA, amely hasonló szolgáltatást nyújt a fogyasztóknak, a Nestlé-t is partnerei között tartja számon. Az Algramo pedig olyan partnerekkel, mint az Unilever és a Nestlé, tervezi az újrahasználható csomagolási rendszerek fejlesztését.

Az e vállalatok által forgalmazott csomagolások nemcsak higiénikusak, hanem kívánatosak is (gondoljunk csak az intelligens címkével ellátott, hőmérséklet-szabályozott, elegáns kapszulákra és hengerekre a jégkrém, a spagetti és a sampon számára). Az ilyen cégek által kínált vásárlási élményt pedig úgy tervezték, hogy az ugyanolyan kényelmes legyen, mint a használatra és eldobásra szánt csomagolásban vásárolt dolgok.

4. A politika lassan áthelyezi a felelősséget a gyártókra. Történelmileg a kormányok és az adófizetők voltak felelősek a hulladékgazdálkodásért, beleértve a műanyagot is. Ennek eredményeképpen számos globális, állami és városi törvény van – palackszámlák, műanyag zacskókra kivetett díjak, valamint szalma- és hungarocell-tilalmak formájában -, amelyek a csomagolási hulladékkal foglalkoznak. A növekvő tudatosság közepette, hogy ez a törvények sokasága nem elégséges, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) néven ismert jogalkotási stratégia számos országban egyre nagyobb teret nyer. Az EPR a vállalkozásokat teszi felelőssé az általuk értékesített fogyasztói termékek újrahasznosításáért és biztonságos ártalmatlanításáért.

Európában, ahol 25 ország hajtotta végre az EPR-t a csomagolási hulladékokra vonatkozó politikában, néhány újrafelhasználási modell már működik. A Svenska Retursystem (svéd visszavételi rendszer) például egy EPR-alapú üzleti modell, amelynek közös tulajdonosa a svéd élelmiszer- és ital-, valamint élelmiszeripari kereskedelmi szövetségek. A vállalat könnyű, újrafelhasználható élelmiszerládákat és raklapokat szállít az élelmiszer-, ital- és élelmiszerüzleteknek, majd újra begyűjti és újrafelhasználás céljából kitakarítja azokat. Csak 2019-ben több millió ládát és raklapot használt újra. Az Egyesült Királyságban, ahol hamarosan szigorúbb EPR-törvények várhatók a csomagolásokra vonatkozóan, a kiskereskedők, például a Marks & Spencer és az Asda élelmiszer-újratöltő állomásokat indítottak a folyosókon.

Az Egyesült Államok talán felzárkózik; egy szövetségi törvényjavaslat, a Break Free from Plastic Pollution Act, amelyet 2020 elején vezettek be, arra törekszik, hogy a vállalkozásokra hárítsa a hulladék csomagolóanyagok újrahasznosításának és komposztálásának kötelezettségét, ami gyakorlatilag fokozatosan megszüntetné az egyszer használatos műanyag csomagolást.

5. A fenntarthatóság kitart a COVID-19 válság idején. Közvetlenül a koronavírus járvány kitörése után úgy tűnt, hogy a fertőzés terjedésével kapcsolatos aggodalmak közepette az egyszer használatos műanyag erőteljesen visszatér. A kávézóláncok például szüneteltették az újrahasználható bögrék forgalmazását, a városok és államok pedig késleltették vagy felfüggesztették a műanyag zacskók betiltását. Az újrafelhasználhatóságra épülő üzleti modellek azonban továbbra is előretörnek. A SodaStream eladásai valójában fellendültek, mivel az emberek a koronavírus okozta zárlatok idején a helyükre húzódtak. A PwC nemrégiben végzett kutatása pedig azt mutatja, hogy a fogyasztók azt szeretnék, ha a vállalkozások megőriznének valamennyit a koronavírus-zárlatokból származó váratlan környezeti előnyökből.

Miközben a világ óvatosan kezd alkalmazkodni a világjárvánnyal való együttélés új normális helyzetéhez, a vállalkozásoknak lehetőségük van arra, hogy a fogyasztókat az újrafelhasználható műanyag biztonságáról tájékoztassák. Tom Szaky, a Loop és a TerraCycle vezérigazgatója rámutatott, hogy nincs okunk azt hinni, hogy az eldobható rendszerek biztonságosabbak, mint az újrafelhasználhatóak. A műanyagot az teszi biztonságossá, ahogyan tisztítják. A nagy márkák partnereivel a Loop bízik abban, hogy meg fogja őrizni a fogyasztók bizalmát, miközben terjeszkedik az Egyesült Államokban, és belép az Egyesült Királyság, Japán és más országok piacaira.

Az ilyen perspektívák, valamint a fenntarthatóságot előmozdító üzleti innovációk azt bizonyítják, hogy egyre inkább tudatosul, hogy a közegészség védelme összefonódik a bolygó védelmével. Kétségtelen, hogy az egyszer használatos műanyag életmentő, amikor kesztyűket, maszkokat és orvosi használatra szánt egyéni védőfelszereléseket gyártanak belőle. A fogyasztói csomagolások azonban más kérdés.

Hosszú távon az a legjobb, ha világpolgárként olyan rendszereket tervezünk, amelyek minimalizálják a műanyagszemetet. Nem árt, hogy az újrahasználati és újratöltési modellek is nagyszerű felhasználói élményt nyújtanak, és növelik az üzleti nyereségességet.